[8-1]
"Csak annak a családnak van jövője, amely a múltban gyökerezik. A családfa gyökerei az emlékezet talajába kapaszkodnak, onnan szívják az ágakat éltető erőt."
Szabó Magda |
A Szerkesztők kérésére folytatom. Néztem az Abigél karácsonyi jeleneteit, és annyi minden eszembe jutott. (Lám mire jó egy jól megalkotott filmsorozat, meg egy nagyszerű írónő, és a kitünő színészek!) Az ünnepekről többek között ezt írtam pár évvel ezelőtt, a film megnézése után.
"Jön a karácsony, a Nagy Ünnep. Schubert Éva színművésznő mondta egyszer a rádióban: „Az ünnep a lélek díszruhája”. Bizony ez így is van. Ilyenkor nemcsak az ajándékkapás, növekedvén az ajándékadás örömgondolata érinti meg az embert, hanem a megszentelt öröm, a család együttes erejének mélysége is. Az együvé tartozás, a szeretet ereje. Amikor felcsillan a karácsonyfa vagy az ünnepi asztal díszgyertyája, megcirógat az Ünnep melege, talán még a könnyeidet sem szégyelled, mint máskor. Előtte készülődsz, főzőcskézel, vagy éppen az ajándékokat csomagolod szeretteidnek, díszekkel borítod be a fát. (Ma már - szintén a rádióban - arra is magyarázatot találtam, hogy miért szeretem annyira a régebbi, feleségemmel együtt készített apróságokat fent látni a fán. Nagy László költő felesége azt mondta egy 1977-ben készült riportban, hogy a régi díszek őrzik a jó szellemeket, amelyeket ilyenkor kell előhívni).
Várakozol. Várod a Nagy Pillanatot, a csengettyű csilingelésére, az ajtón sosem betoppanó, de mégis ott lévő látogatóra, a „mennyből az angyalra” Feldíszíted a lelked. Adni szeretnél valamit, megsimogat a szeretet, és közben azon töprengsz: miért nem lehet ilyen minden napod?"
Nos szegény Ginának csak a gondolataiban szerepelhettek ilyen mondatok, ott a Matulában. Hiányzott számára a otthoni tűzhely melege. Nekem meg ezek a gondolatok jutottak eszembe, nézve a filmet, és előjöttek a nagy szellemek. Szabó Magda, Nagy László, és az általam nagyon tisztelt Schuber Éva.
Most ennyit. Ábrók Miklós Szentendre 2000. Károly utca 20. (www.abrokmiklos.hu) |
"Kőnig tanár úr dala:
Jellem, amelytől ember az ember
porból és szennyből a jellem emel fel.
Jellem, amelyből fényt kap a szellem
Jellem a tartás szóban és tettben.
Hogy győzni tudj minden átkozott terhen,
győzni tudj minden mocskon és szennyen
fölemelt fejhez gerinc és szív kell,
Mert ilyen egy jellem, egy hótiszta jellem" |
"Minden pótolható, csak az elveszett öröm és a derű nem" |
"Megjöttem és köszöntelek:
nem nyeltek el a szomjas évek.
Ajándékomat megbecsüld: azt hoztam el neked, hogy élek.
A gőgicsélő, csepp sugár felserdült halántékomon,
most már tudom, miért születtem, s hogy miért kell meghalnom, tudom.
Hát itt vagyok. Rád emelem le sose sütött szememet;
Ó öreganyám, nagyvilág, jól megjegyezd a nevemet!" |
" Ki hűtlen voltam önmagamhoz, máshoz nem leszek hűtlen.
Ki sohse jártam járt úton, ösvényen lépkedem.
Nehézkedés, ész, ösztönök: az élő elfogad.
Tágul már börtönöd, ne szégyelld szabadságod tudat."
(Burgundi bor) |
"Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt ereszem, ha március jött, szerteszét tördelte a szomszéd jegét.
Én nem akartam emberi sorssal, mint hinta, lengeni mélyből magasba s újra le.
Én nem akartam sohasem, s most olvadt testtel, részegen sodorsz sodroddal, szerelem."
(Sohasem) |
Szóval ide kérem:
|
[8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
