Az összetört akváruim. Búcsú a tábornoktól

Gina minden szabad idejében az Abigél szobor környékén sétálgatott. Szeretné megtudni, hogy ki az a személy aki neki segít. Hiába töltött sok időt a kertben, nem tudott a titkára rájönni.
Kis Marinak is feltűnt Gina viselkedése, és megkérdezte, hogy mindek rohangál állandóan a szoborhoz. Erre azt felelte Gina: Kíváncsi vagyok, ki lehet az a személy, aki mindent tud rólam,
és mindenben segít.
Kis Mari szerint ezt senki nem tudta még megfejteni. Figyelmébe ajánlotta, hogy ne is akarja megtudni, mert elveszítheti Abigélt, és nélküle milyen lenne az életük. Nem lenne akihez bizalommal fordulhatnának ha valami segítségre lenne szükségük.
A tábornok meglátogatta Ginát, egy novemberi napon. Ezen a szerdai napon sok minden történt. Az ötödik osztály tanulói még a lépcsőn voltak, mikor az irodából üvöltés hallatszott ki. Az akváiórium összetört, a halak pedig elpusztultak. Az igazgató urat nagy veszteség érte, hiszen nagyon a szivéhez nőttek a halak. Szinte családjának tekintette őket.
Az iroda csatatérré változott. König tanár úr órájáról elkérte Kalmár tanár úr, hogy az irodát rendbe rakja. Gina szép lassan kezdett hozzá a munkához, hogy teljen az idő, mert nem volt kedve házi dolgozatot írni. Az irodából nem tűnt el semmi, így titok maradt az akvárium eltörése.
Ginának meg kellett írni a latindolgozatot, nem tudta megúszni. A tábornok vacsora közben érkezett, majd elvonultak egy üres szobába beszélgetni. Gina érezte ,hogy ez nem egy sima látogatás. A tábornok együtt imádkozott a leányával.A  kapuig kísérte el az apját, és úgy kellett elbúcsúznia, hogy egy darabig nem fognak találkozni, de még telefonálni sem fog majd az apja.
Megígérte, hogy karácsonykor meglátogatja, ha akkor sem tudja, akkor még nem jöhetett. Kérte, hogy értse meg és legyen jó. Gina nagyon szomorú lett ,de az apja szeme is szomorúságot fejezett ki. A tábornok elindult a kapu felé.Tele volt szeretettell és  fájdalommal.
Ginának ez volt az utolsó találkozása édesapjával.